Országos verseny, 66 induló csapat, 8 helyszín, 2 kategória (modern és retró), összesített 3. helyezés mindkét kategóriában. Mindehhez még hozzá kell fűzni, hogy a Nemak csapatai első ízben vettek részt a szinte az egész évet átölelő, az ország minden tájáról érkező önkéntes tűzoltó egységek közötti vetélkedésen. Megsüvegelendő teljesítmény, férfimunka a javából! A felkészülésről, a versenyekről és azok gyakorlati hasznáról Marosi Árpádot, a csapatok „kapitányát” kérdeztük.

Tavaly még csak két versenyen vettetek részt. Mi motivált bennetek, hogy végigcsináljátok az országos bajnokságot 2019-ben?

2018-ban az önkéntes tűzoltók járási versenyét megnyertük, illetve az országos bajnokság zárófordulóján mértük össze az erőnket a többi csapattal és ott is bíztató eredményeket értünk el. Volt tehát mire alapozni az önbizalmunkat, de sokkal inkább a versenyek hangulata volt az, ami mindannyiunkat magával ragadott és ezért döntöttünk úgy, hogy idén kipróbáljuk magunkat a 8 különböző helyszínen zajló bajnokságban is. Ebben Posch Henrik (karbantartás) volt leginkább a segítségünkre, aki oroszlánrészt vállalt a szervezésben és az országos verseny szervezőivel való kapcsolattartásban.

Jómagam a győrújbaráti versenyre látogattam ki személyesen. Külső szemlélőként is feltűnt, hogy komoly ügyességi- és erőpróbáról volt szó, amire nyilván készültetek is.

Valóban, nem csupán 8 alkalomra állt össze a csapat. A versenyek előtt a börcsi tűzoltókkal közösen tartottunk edzéseket, ahol a technikánkat csiszoltuk, a gyorsaságunkon javítottunk, illetve természetesen a csapatépítés szempontjából sem ártott a közös gyakorlás. Itt szeretném megjegyezni, hogy az év során a csapattagok többsége sokszor a saját költségén és szabadsága terhére vett részt a foglalkozásokon, amik aztán eredményesnek is bizonyultak, hiszen három 2., egy 3. és kettő 4. helyezéssel állhattunk fel összesítettben a képzeletbeli dobogó harmadik fokára.

Milyen gyakorlati haszna volt a versenyeknek, amit akár a gyárban is alkalmazni tudnak a fiúk?

Egy apró, akár egyetlen porral oltóval ártalmatlanítható „tüzecske” és egy komoly károkat okozó, embereket veszélyeztető tűzvész között csupán néhány perc jelenti a különbséget. Nagyon nem mindegy, hogy ez alatt az idő alatt mi történik! Egy gyakorlott tűzoltó azonnal, csírájában el tudja fojtani a még kialakulóban lévő tüzet, míg egy laikus tétovázhat, bepánikolhat, vagy ami még rosszabb: saját magát is veszélybe sodorhatja, ha szakszerűtlen módon kezd bele a kármentésbe. Utóbbira jó példa egy közelmúltban történt eset: a Tridem 4 kapcsolószekrényéből dőlt a füst, az ott dolgozó kollégák azonnal nekiláttak volna a kármentésnek, de hiányzott a gyakorlati tapasztalatuk egy ilyen helyzet kezeléséhez. Szerencsére egy önkéntes tűzoltó is odasietett, akinek első dolga volt egy CO₂ oltót készenlétbe helyezni, mielőtt kinyitották volna a szekrényt, ami azonnal belobbant volna az oxigéntől. Egy ilyen „apróság” súlyos sérülésektől óvhatja meg a hibaelhárításra készülő munkatársakat is!

A versenyek és a felkészülés során sokat beszélgetünk más csapatok tagjaival, tapasztalatokat cserélünk, tanulunk tőlük. Így éles helyzetben nem csupán a megérzéseinkre hagyatkozunk, hanem jó eséllyel kipróbált módszereket vethetünk be a lángok megfékezésére. Én azt mondom, ha csupán egy tűzesetet is meg tudunk magunk is előzni/fékezni a gyárban, már megérte!

Rácz András, a G2 öntés munkatársa, az önkéntes tűzoltó csapat oszlopos tagja, egy kivételével az összes idei versenyen részt vett. Nézzük, hogyan látta ő az idei évet!

Kezdjük a legelején! Miért csatlakoztál a Nemak 31 önkéntes tűzoltójához?

A szülővárosomban, Csornán úgy 15 éve önkéntes tűzoltó vagyok, így egyértelmű volt számomra, hogy a vállalatnál is hasznosítani tudom az ott szerzett tapasztalatokat és biztos voltam benne, hogy ahogy otthon, itt is remek csapathoz csatlakozhatok. A munkám során már az önkéntes tűzoltó gárda megalakulása előtt is „tűzoltó szemmel” néztem a dolgokat, figyeltem például a porral oltók elérhetőségére vagy segítettem egy-egy kisebb tűzeset után.

Hogy láttad belülről a versenyeket? Könnyű volt összeegyeztetni a részvételt és a felkészülést a napi munkával?

A csapat különböző területekről érkező és más-más munkarendben vagy műszakbeosztásban dolgozókból áll, így sokszor nem volt egyszerű megoldani, hogy mindenki ott tudjon lenni a versenyen vagy az azt megelőző gyakorlásokon. Volt, hogy éjszakás műszakot követően 300 kilométeres autóút után álltunk rajthoz! El lehet képzelni…

Mivel újoncok voltunk a sok rutinos hivatásos és létesítményi tűzoltó csapatot is felvonultató mezőnyben, kezdetben nem számítottam arra, hogy ilyen profi versenytársak mellett az élmezőnyben végezzünk. Aztán az év során szépen összecsiszolódtunk, valódi ütőképes csapat lettünk! A versenyeken nem csak a csapaton belül, de a versenytársak között is működik a bajtársiasság, sokszor kisegítjük egymást a helyszínen tönkrement, illetve hiányzó felszerelés pótlásával, vagy éppen embert adunk/kapunk kölcsön egy-egy futamra. Ezt a mentalitást hozzuk magunkkal a mindennapokba is.

Melyik versenyre, pillanatra emlékszel vissza a legszívesebben?

Még a bajnokság elején, Pilisszentivánon nagyon jól sikerült a vízsugárral való célzás, ami az én feladatom. A futamunk után egy versenytársunk odalépett hozzám és gratulált a teljesítményemhez, ez nagyon megmaradt.

Télen is folytatódik a felkészülés?

Edzésre sajnos nincs lehetőségünk, így az eszközeink felújításával, karbantartásával készülünk a 2020-as idényre. Továbbá a meglévő modern szivattyúnk mellé egy retrót is szeretnénk összerakni 3 nem működőből. Tavasszal már ezzel is szeretnénk gyakorolni.

 

A 2019-es versenyszezon legjobb pillanatai itt, a teljes eredménylista pedig ide kattintva érhető el.

Nagy Dániel